Taktikai hibát követett el Bajnai Gordon, amikor részt vett a Szolidaritásért Mozgalom rendezvényén. Bár az Orbán szobor ledöntésekor már nem volt jelen, de tudott róla, hogy ez lesz a fő aktus a rendezvényen.
Taktikai hibát követtek el a szervezők, hiszen így a hét vége most nem a bajai eseményekkel foglalkoztatta a közvéleményt, hanem mindenki hamar ráhasalt erre a hírre, ezzel látensé tette a bajai fideszes választási csalást.
Az egész kormányoldal megmozdult. A média túlharsogja az eseményt. Ugyanis nem történt más, minthogy ledöntöttek egy bálványt. Igen, egy bálványt. Nem felakasztották, nem megégették, csak a képzeletbeli szobrát döntötték le, mint egykor Sztálinét. Ez a diktátorok sorsa. Ne legyen kétsége senkinek, hogy Észak-Koreában nem így lesz majd, ha eljön az ideje.
Azt értem, hogy a jobboldal hevesen tiltakozik, megvan rá az okuk. Viszont nem értem a baloldalt, nem értem a liberálisokat. Igenis, jó értelembe véve agresszívnek kell lenni egy olyan hatalommal szemben, amely minden jogi eszközt felhasznál a hatalma bebetonozása érdekében. Teszi mindezt úgy, hogy közben korlátozza a jogokat, kisajátítja a médiát, új választási törvényt dolgoz ki, átrajzolja saját ízlésének és érdekének megfelelően a választókerületeket. Saját érdekében felhasználja a határon túl élőket, miközben nem biztosítja ugyanazon jogokat a külföldön munkát vállalóknak. Azt is meg kell mutatni az embereknek, hogy nem kell félni, nem kell behódolni.
Ma, Magyarországon bizony félnek az emberek. Félnek a véleményük kimondásától, mert elveszíthetik a munkájukat, mert tudják, hogy aki nem működik együtt a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, annak bizony hátránya keletkezhet.
De nézzük a tiltakozókat. Ugyan mióta lettek ennyire érzékenyek a közélet szereplői?
2006-ban Gyurcsány bábút égettek, miközben énekelték: „ Ég a Gyurcsány ég. El ne aludjék! Aki lángot látni akar benzint hozzon még”. Amikor divat volt a paradicsommal és tojással való dobálózás, Orbán Viktor csak annyit mondott: Ez egy bevett szokás. Ha nem tetszik a darab, megdobálják a színészeket. A napokban leköpték Gyurcsány Ferencet a jobboldali szimpatizánsok. Baján, a Fidesz pártigazgató első emberének vezetésével magnóról, kihangosítva gágáztak miközben Bajnai Gordon beszélt.
Kérdezem, hol voltak akkor a ma tiltakozók? Akkor miért nem emelték fel a hangjukat? Miért nem ítélték el Kósa Lajost, aki szerint zene füleinek a „buzimszp”? Most miért csodálkoznak és meglepettek?
Nekem az a véleményem, hogy mindenki ellen olyan módszerrel kell fellépni, amivel él. Ha a hatalom arrogáns, legyünk mi is azok. Ha a félelem vezérel minket, ha meghunyászkodunk, akkor az elitnek teszünk szívességet. Ne tegyük!
