Varga Mihály bejelentette, hogy a költségvetés stabilitása érdekében a tranzakciós adót a duplájára emelik készpénz felvétel esetén és egyben eltörlik a 6000 Ft-os felső határt. A banki utalások esetében az emelés 50%, azaz kettőről három ezrelékre módosul.
Örülhetnénk is a hírnek, hiszen kormányunk és pártunk ismét tanújelét adta annak, hogy ők az egyszerű állampolgárok érdekeit nézik és ezért nem a zemberekkel fizettetik meg az elqurt szabadságharc és gazdaságpolitika árát, hanem a rohadék tőkésekkel, akiket semmi más nem érdekel, csak a profit.
Azt viszont már a kormány sem tudja garantálni ígérete ellenére sem, hogy a bankok átterheljék az ügyfelekre a költségeik emelkedését. Ezt bizonyítja a bankok által közölt szolgáltatási díjak emelése. Akkor viszont adódik a kérdés: ki is fizeti meg a bankokra kirótt terhet? Csak nem a zemberek?
Mi lehet, lesz a következménye a helyenként akár 40%-os emelésnek? Mennyivel több pénz folyik majd be ezzel az emeléssel a költségvetésbe? Ezekre a kérdésekre az ügyfelek adják meg a választ. A válasz pedig kezd körvonalazódni.
Egyre több nyugdíjastól hallom, illetve kérdezik, hogyan lehet a nyugdíjat postán utaltatni? A válasz egyszerű. Csak egy levél a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz és egy hónap múlva a postás hozza a pénzt. Ugyanis nem minden nyugdíjas, vagy idős ember demens. Annyira legalábbis nem, hogy ne tudná kiszámolni, mennyibe is kerül neki a tranzakciós illeték bevezétse és emelése miatti költségnövekedés.
Amennyiben egyre több nyugdíjban, vagy nyugdíjszerű ellátásban részesülő állampolgár dönt arról, hogy megszűnteti a bankszámláját, a kormány számítása milliárdos nagyságrendű eltérést fog mutatni a valójában megfizetett adó viszonylatában. Ennek következtében aztán vagy tovább strófolják az adó mértékét, vagy újabb ötlettel egy másik, olyan tipusú terhet jelentenek be, ami alól nehéz kibújni. Mindezt persze úgy kommunikálni, hogy az emútnyócév miatt, de nem a zemberekkel megfizettetve.
Mert Magyarország jobban teljesít.
