Orbán Viktor láthatóan készül már a civil életre. Talán érzi, hogy a politikai karrierje végére ér 2014 után. Mostanában új műfajban próbálja ki magát, több-kevesebb sikerrel.
Azok után, hogy El(Ma)tolcsyval együtt már-már vicc kategóriában említik a nevét és ezzel együtt az országot, most a stend up commedy módszerével nevettet. Igaz, az ő poénjai is ülnek, mint, Kiss Ádámé, ennek ellenére csak kínjában mosolyog az ember. A választópolgár több komolyságot várna el a „vezírtől” és még nem mindenki érzi, hogy ez most komoly, vagy tréfa.
Pedig Orbán nem viccel. Szlovéniában – többek között ezt mondta: „Eldönti a történelem, hogy jól értettük-e meg ezt a történelmi változást, ma erre sem adhatunk garanciát. De reméljük, hogy jól értettük meg. Egy dolog biztos, Magyarországon egyfajta vízió szerint tehát nem a politikai lehetőségek szerint, hiszen kétharmadunk van, nem a kompromisszumok lehetővé tette sávban haladva, hanem kompromisszumok nélkül, a legjobb meggyőződésünk szerint próbáljuk alakítani az ország életét. Magyarország termelési központ akar lenni. Mi azt állítjuk, hogy lehet rugalmasabban és versenyképesebben is termelni, mint a kínaiak, a brazíliaiak, vagy éppen az ázsiaiak, meg lehet őket verni termelésben is.” . A teljes videó itt tekinthető meg.
Mondja ezt annak ismeretében, hogy Magyarország recesszióban van, (a legoptimistább elemzők szerint is 2013-ban legfeljebb 0.3 % GDP növekedéssel számolnak) szemben a kínai gazdaság 8, illetve az indiai gazdaság 6-7 %-os növekedésével szemben.
Abban talán igaza van, hogy Brazíliát leelőzzük, csak nem a növekedésben, hanem a tulajdonviszonyok alakulásában. Brazíliában a földterületek 80 %-a a lakosság 5 %-nak a kezében van, a minimálbér pedig kevesebb mint havi 100 USD. Figyelembe véve a Fidesz földprogramját, ez reálisnak tűnik Orbán részéről. A gazdasági mutatóink viszont rosszabbak lesznek.
A KSH adatai szerint a kiskereskedelmi forgalom októberben 3 %-kal csökkent. A NGM rögtön nyilatkozott, hogy összességében igaz, hogy csökkent, de vannak területek, ahol növekedés mutatható ki. Sovány vigasz ez, főleg azért, mert élelmiszerre kevesebbet költöttünk, annak ellenére, hogy az árak a leggyorsabb ütemben nőnek nálunk. (ahol csökken a fogyasztás, a kereslet, ott csak az export javíthat a gazdaság teljesítményén) Az építőipar soha nem látott mélyponton van, az ipari termelés volumene csökkent. Kérdés, hogy ilyen adóterhelés mellett mennyire lehetünk versenyképesek? Elképzelhető, hogy ebben is a Brazil, vagy a kínai mintát követjük és kiszolgáltatjuk a magyar munkaerőt. A Munka Törvénykönyve már így is hátrányos helyzetbe hozta a munkavállalókat, a sztrájktörvény pedig korlátozza az érdekérvényesítést.
Ha Orbán Viktor a fentieket viccnek szánta, az rossz vicc volt. Szánalmas dolog a nyomorból gúnyt űzni. Ha komolyan gondolta, akkor maga a miniszterelnök szánalmas. Igaz, a „főnök” szeret nagyokat álmodni. Némely nagy álma megvalósulni látszik. Stadionok, Puskás akadémia újra nyitott vasútvonallal. Ám ezek a gazdasági csodához kevésnek bizonyulnak. Míg a stadionok megépítése főleg erő kérdése, a gazdaság élénkítése szakmai feladat, politikai felelősség. Ameddig a kormány szava egy fabatkát sem ér, ameddig a kormány naponta változtatja ugyan abban a kérdésben a véleményét, alakítja a jogszabályokat, addig vegyük úgy, hogy Orbán az álmait mesélte el Ljubljanában.
