A laikus most azt gondolhatja, hogy a köztársasági elnök mégis csak ártatlan, hiszen tudós emberek mondták ki. Az elvakult Fidesz hívők pedig megint az ellenzék áskálódásáról elmélkednek, akik mindent megtesznek azért, hogy az elnököt lejárassák. Pedig Őt nem kell lejáratni, megteszi saját maga. Nem csak azzal, hogy tagadta a másolás tényét, hanem azzal, hogy a hivatalában marad. Ismerve Schmitt Pál életútját, nem meglepő az elhatározás, mert Ő a hatalomhoz tartózónak vallja magát. Most és minden rendszerben, minden kormány alatt.

De beszéljünk a bizottság munkájáról. Bizony komoly dilemma lehetett a megbízott személyeknek ez a feladat. Ugyanis a jövedelemszerzés egyik legális forrása a munka. Aki pedig elveszíti a munkáját, azzal az egzisztenciális létét is veszélyezteti. Magyarországon ezt sokan tudják. Vajon milyen következményekkel járt volna, ha a tényfeltáró bizottság valós és komoly megállapításokat hoz nyilvánosságra? A hatalomhoz lojálisnak kell lenni annak, aki élni akar ebben a közegben. A dilemmát oly módon oldották meg, mint a Mátyás királyt megajándékozó lány. „hoztam is ajándékot, meg nem is…”.

A bizottság megállapítja a másolás tényét. (nehéz is lett volna vitatni) Ellenben nem Schmitt Pált teszi felelőssé. Nem. Az opponens hibázott a bizottság szerint, mert nem hívta fel Schmitt Pál hallgató figyelmét, hogy plagizálni nem, hogy nem illik, de tilos is. S, ennek köszönhetően Schmitt Pál azt hitte, hogy helyesen járt el. A köztársasági elnök csak úgy jelentkezhetett a doktorira, hogy elvégezte(?) az egyetemet. Ott is kellett szakdolgozatot készíteni – ami már nem lelhető fel sehol – vagyis némi ismeretekkel kellett rendelkeznie ez ügyben. Így kissé nevetségesen hangzik a „jóhiszemű magatartás”. Schmitt Pál nagyon is tudta, hogy amit tesz, az jogellenes. De aki a hatalomhoz közel van és a vizsgáján az öt bizottsági tagból négyen a MOB munkájában is részt vettek, joggal gondolhat arra, hogy neki szabad. Szabad, ráadásul következmények nélkül. A mai napig ennek szellemében gondolkodik, különben már lemondott volna posztjáról. (Pedig Orbán Viktor maga mondta, hogy Magyarország nem lesz következmények nélküli ország.)

A politikai felelősségen túl sokkal komolyabb az erkölcsi következmény. Vajon hogyan áll ki Schmitt Pál a diákok elé a tisztességes munkáról és az élethosszig tartó tanulás bemagolt mondókájával? Valószínű, hogy erkölcsi aggályai nem lesznek. Emlékezhetünk arra amikor az egyik egyetemen arról beszélt, hogy az itt tanuló fiatalok az igazi magyarok, mert itthon tanulnak és dolgoznak, miközben az Ő lányai külföldön vannak.

A legnagyobb baj az, hogy egy morális kérdésből, a politika presztízs kérdést kreált. A pártok a kormányhoz való távolság alapján fejtik ki álláspontjukat, ahelyett, hogy egységesen elítélnék azt, aki tisztességtelen  módon jutott doktori címhez. De mi ilyen ország vagyunk. „a mi csalóink becsületes csalók, a tiétek aljas gazember”. Az ország döntött így, hogy a Fidesz alakítson kormányt, ezzel együtt az Ő felelősségük a döntés. Gyurcsány öszödi beszéde egy erkölcstelen ember beszéde, színvallása volt. Schmitt Pál a tévedés áldozata. Mi meg a Fideszé és ezé a gennyes gondolkodásé, ami nem az emberi értékeket tekinti elsődlegesnek, hanem a politikai hovatartozást. Ez egy ilyen ország.

Arra gondolni sem merek, hogy ezek az emberek, a bizottság tagjai emelt fővel térhetnek vissza a hallgatókhoz. Ők az igazi áldozatok, nem Schmitt Plágium Pál.