„Elhárult egy fenyegető alkotmányos válság veszélye. Jó oka volt az OVB-nek, hogy végre tudomásul vegye, Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye” – jelentette ki Orbán Viktor a szociális népszavazás kapcsán még 2007. június 29-én. Akkor, még ellenzékben ünnepelte a népszavazás eredményét. Ma már nem fontos a „demokrácia vastörvénye”.
Foto: Spiegel
Akik eddig kételkedtek abban, hogy a diktatórikus elemek jelen vannak a mai politikai vezetésben, most saját szemükkel láthatták, és hallhatták, miként érvényesül az Orbán féle „demokrácia vastörvénye”. A bírák nyugdíjazása ügyében ugyan hallottuk már, hogy az AB határozata után keresik a megoldást arra, hogy a rendszer maradjon Orbán elképzelése szerint. A regisztráció kapcsán már előre módosították az alaptörvényt, így nem lehet alkotmányos kifogás ez ellen, hiszen benne van az alaptörvényben.
Az történt, hogy az AB megsemmisítette a hajléktalanok kitiltásáról és szankcionálásáról szóló jogszabályt. Mivel most 2012 írunk, könnyen kiszámolható, hogy öt év telt el az ominózus kijelentés/felszólítás óta. Bár öt év nem mondható soknak, de úgy látszik, a Vezírt is fogja az idő vasfoga. Természetes biológiai jelenség az időskori elbutulás, az emlékezet kihagyása. Bár a pszichológia inkább a hajlékony intelligencia elvesztését írja le – a régebbi dolgokra inkább emlékszünk, mint a tegnap történtekre – Orbánra nem ez jellemző, hanem az általános demencia. Ha nem ez eset forog fenn, akkor viszont nyugodtan kijelenthetjük, hogy Orbán Viktor nagy ívben tesz a demokráciára.
Az AB döntése után a miniszterelnök kijelentette, hogy az AB döntése nem életszerű. Ezért ismét nemzeti konzultációba kezd a megyei jogú városokban erről a kérdésről. Nem számít a pénz, hiszen azt az adófizetők beteszik a közösbe, de nehogymá’ az AB mondja meg a frankót! Kétségünk ne legyen a konzultáció eredményéről. Az eddigi konzultációk is sikeresek voltak, hiszen legutóbb is mintegy 850 ezren válaszoltak, vagyis a szavazásra jogosultak tíz százaléka. És ők támogatták a kormányt, tehát igazolni látszik: a többség akarata a kormányéval egyező.
Van abban valami „diszkrét báj”, (Cseresznyés Pétertől loptam) hogy pontosan ugyanazon az ülésnapon beszélt a miniszterelnök a kirekesztésről, arról, hogy ő és kormánya mindenkit megvéd, hogy nem eshet bántódása ma Magyarországon senkinek azért, mert „más”. Ugyanakkor az AB a következőket állapította meg: összeegyeztethetetlen az alaptörvényben szabályozott emberi méltóság védelmével, ha az állam önmagában azt bünteti, hogy valaki kényszerűségből a közterületen él. A hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie.
Az egész ügyben az aggasztó az, hogy az alkotmányosságnak innentől vége. Eddig az alaptörvényt igazították a jogszabályhoz, ma már az AB döntése után módosítják az alaptörvényt. Ez előre vetíti annak lehetőségét, hogy a kétharmad birtokában már nincs szükség Alkotmány Bíróságra. Teljesen mindegy mit mond az AB. A Vezír döntött. Csak azt nem értem, hogy hol a méltóság, a szakmaiság melletti kiállás az alkotmány bíráknál? Ha testületileg felállnak, talán a hatalom is észbe kap.
Arisztotelész és Montesquieu, forog a sírjában. A klasszikus hatalommegosztás elve szerint a fékek ellensúlyok biztosítják a demokrácia alapjait, szemben a diktatúrával, ahol a hatalom koncentrálódik. A mai magyar közigazgatásban már nyomát sem lehet látni a valódi hatalommegosztásnak. Az összes közjogi méltóság pártkatona, személyes jó barát. A kinevezések kilenc évre szólnak, azaz nem másfél, hanem több, mint két ciklust fog át. Ezzel megkötve a jövőbeni kormányok kezét, lehetőségét.
Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!
